Csak enni járt le, de akkor sem szólt senkihez. A családja kezdett aggódni érte. Inuyasha nem nagyon mert a közelébe menni, mivel félt a lánytól. Azonban éjjel odaugrott a lány ablakához és bemászott. Kagome békésen szuszogott. Inuyasha odatérdelt a lány ágya elé és nézte. Azonban Kagome felébredt és farkasszemet nézett Inuyashával. A lány sikítani akart, de Inuyasha gyengéden befogta a száját. Kagome megnyugodott, és halkabbra vette.

• Mit akarsz? – kérdezte suttogva.
• Gyere vissza. Sangoék nagyon hiányolnak. – kezdte Inuyasha.
• Áh, szóval Sangoék. Mond meg nekik, hogy majd valamikor meglátogatom őket. – felelte Kagome és elfordult Inuyashától.
• Nem csak ők. Hanem….én……is. – nyelt egyet Inuyasha.
• Minek menjek vissza, neked ott van Kikyo. Legyen ő az Ékkőkeresőd. Rám már nincs ott szükség. – mondta Kagome.
• Nem érted? Nem jöttem volna ide, ha nem lenne szükségem rád. – ezzel maga felé fordította Kagomét és átölelte. – Nélküled nincs semmim.

Kagome nem tudta, hogy hihet e Inuyashának, de úgy döntött ad neki még egy esélyt, így viszonozta az ölelést.

• Kagome, nekem el kell mondanom valamit. – kezdte Inuyasha. Én….én…..de nehéz kimondani.
• Mond csak bátran. – mosolygott Kagome. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.
• Én…szeretlek….. - fejezte be Inuyasha.

Kagome nem hitt a fülének.

• És Kikyo?
• Nem tudom vele mi lesz. Lehet, hogy még egyszer-kétszer találkozok vele, de nem foglak megcsalni. Ígérem.
• Rendben. Mert még egyszer én azt nem bírnám elviselni. Akkor soha többé nem fogsz látni. – mondta Kagome komoran.
• De nem foglak. – felelt Inuyasha.

Inuyasha odahajolt a lányhoz és ajkuk heves csókban forrt össze.

• Inuyasha, most már ne menjünk vissza. Éjjel van, Sangoék is biztos alszanak. Maradjunk itt. – javasolta Kagome.

Kagome arréb húzódott Inuyasha meg melléfeküdt.

• Kagome ez így biztosan jó? Én nem akarok neked kényelmetlenséget okozni.

                                     Folyt.köv...