• Sikerült!!! –ujjongott. – Újra járok!!!!

Inuyasha mosolygott és örült, hogy Kagome ismét jár. Pár nap múlva már útnak is indulhattak. Kagome már teljesen jól volt. Letáboroztak egy fa alatt éjszakára. Inuyasha elment be az erdőbe. Nem sokkal később Kagome is elment, mert Shippou megbetegedett és gyógyfüvekre volt szüksége. Sokáig barangolt a sötétben, de szerencsére volt nála zseblámpa. Egyszer csak hangokat hallott.

• Inuyasha! Hát ma is eljöttél.
• Persze Kikyo, hiszen szeretlek. – hallatszott Inuyasha hangja.

Kagome elbújt egy fa mögé és onnan hallgatózott. Szemébe könnyek gyűltek. Inuyasha átölelte Kikyot, majd megcsókolta. Kagome nem bírta tovább és elrohant onnan. Inuyasha és Kikyo nem hallotta, annyira belefeledkeztek a csókba. Kagome sírva ért vissza a többiekhez. Sango rögtön észrevette.

• Kagome mi történt??? – ölelte át barátnőjét.
• Inuyasha…és….Kikyo – szipogott Kagome.
• Értem. – Sango szorosan ölelte magához Kagomét.
• De miért zavar az téged? – kérdezte Miroku.

Ekkor Kagome kifakadt

• Azért mert beleszerettem Inuyashába! – ordított, majd elszaladt.

Inuyasha történetesen pont ekkor ért vissza és tisztán hallotta, mit kiabált Kagome. Meg sem tudott szólalni. Sango és Miroku nagyon rondán néztek rá. Kagome ezalatt felmászott egy fára és ott sírt tovább. Gondolta, majd megvárja a reggelt és akkor hazamegy. Gyorsan elaludt a könnyeivel. Reggel korán kelt és így már könnyűszerrel megtalálta a kutat. Beleugrott. Otthon azonnal lefürdött és bezárkózott a szobájába. Egész nap mást sem csinált, csak zokogott. Inuyasha ezalatt tűvé tette érte az erdőt. Meg is találta azt a helyet, ahol aludt, de Kagome már nem volt ott. Követte az illatot, ami a kúthoz vezetett. Közben Sangoék is megérkeztek. Shippou szerencsére már jól volt, mert Kagome, mielőtt elment adott neki gyógyszert.

• Inuyasha! Menj utána és békülj ki vele! – mondta Sango.

Inuyasha nagy nehezen, de rászánta magát és beleugrott a kútba. Kagome még mindig nem jött ki a szobájából.