By Kagome-girl

Szép nyári nap volt. Inuyasha a Szent Fán ülve éppen Kagomét várta, egy kicsit arrébb pedig Miroku és Sango veszekedett. Shippou pedig Kirarával kódorgott valamerre. Ekkor egy tompa puffanás hallatszott a kútból. Majd Kagome sikítása. Inuyasha azonnal leugrott a fáról és odaszaladt. Azonban elkésett. Kagome ájultan feküdt a csontok között, majd egy kirepült onnan egy lélek. Valószínűleg, a Százlábúasszonyé, aki addig nem nyugodott, amíg meg nem öli az Ékkő őrzőjét. Most már eltávozott, mivel azt hitte dolgát elvégezte. Azonban Kagome, ha még kicsit is, de élt. Inuyasha felkapta és rohant vele Kaede anyóhoz.

• Kagome!!!! Ne merészelj meghalni nekem!!! – kiabálta.

Odaértek az anyóhoz, aki jól megvizsgálta.

• Nagy támadás érte, de ki fogja heverni. Kagome nagyon erős lány. – mondta.

Napok teltek el és várták, hogy Kagome felépüljön. A lány már eszmélténél volt, de felállni még nem tudott. Sango végig mellette volt, Inuyasha is bejárt hozzá. A napokból hetek lettek, de végül Kagome lábra állt. Még ugyan botladozott, de már állva maradt. Egy nap, senki nem volt mellette és Kagome szeretett volna kimenni. Megpróbálta egyedül. Eljutott az ajtóig, onnan meg ki a szabadba. Már örült, hogy egyedül megy, de ekkor megbotlott és majdnem elesett. Azonban egy kéz megakadályozta.

• Kagome!!! Miért járkálsz te itt kinn egyedül???!!! Meg is sérülhettél volna!!! – hallatszott Inuyasha hangja.

Kagome felnézett rá.

• Csak sétálni akartam.
• De így veszélyes, ha nincs melletted senki! – ezzel felkapta a lány a karjaiba. – Hova szeretnél menni?
• A Szent Fához igyekeztem. – mondta Kagome
• Rendben. – felelt Inuyasha és már ott is voltak.

Gyengéden leültette Kagomét a fa alá, majd ő is melléült, persze tartva a tisztes távolságot. Sokáig ültek csendben, majd Kagome megszólalt.

Inuyasha segítenél? Ha csak ücsörgök és pihenek, soha nem gyógyulok meg. Szeretnék újra járni.